Avasújfalú(Certeze)
A Fehér patak (Valea Albă) és Valea Rea által keresztülszelt község az Avas-medence északi csücskében, Ukrajna és Máramaros megye szomszédságában található, Szatmárnémetitől észak-keletre, 54 km távolságra fekszik a DN 19 út mentén. A község területén, majd az 578 m magas Huta hágón át vezet az út Máramarosszigetre, Máramaros vármegye egykori székhelyére. A községet három falu összekapcsolásával hozták létre, ide tartozik Avasújfalu, a községközpont, Lajosvölgyi Huta (Huta Certeze) és Mózesfalu (Moiseni).
A községközpontot 1493-ban említik először, avasi román településként, amikor a meggyesaljai Móric birtok része volt. Később öröklés révén a Báthori, Lónyai majd Wesselényi családok birtokába került, később több család is birtokol határában erdőket. A 19. századig hozzá tartozott a hutatelep is.
A 20. században a legnehezebb munkát is elvállaló lakosairól vált híressé, munkaerő-kibocsátó jellege máig fennmaradt. Az itteni munkaképes lakosok – 2002-ben a népszámláláskor 5445 lakost vettek nyilvántartásba a községben, kiknek 98,01% román, 1,85 % szlovák, és egyéb lakos, a községközpontban 3083 főt számláltak – nagy része jelenleg külföldön vállal munkát (elsősorban Franciaország, Olaszország és Spanyolország a legkedveltebb országok), az ott keresett pénzt jellemzően házaik építésébe és drága autók vásárlásába fektetik. Házaik több szintesek, a ’80-as években épült emeletes házaikat átalakították, még egy, de olykor két szintet is húzva rá. Számos céget is létesítettek, az egy főre eső bejegyzett cégek száma itt a legnagyobb Romániában a falusi települések közül, ennek megfelelően, mára már inkább városinak, mint falusinak mondható a falu képe. A mezőgazdasággal elsősorban az idősebbek foglalkoznak, a településen a legfőbb gazdasági tevékenység az építkezés, a márványmegmunkálás, és az építkezéshez kapcsolódó egyéb tevékenységek, de működik itt egy ásványvíz palackozó üzem is. A faluban nagyon lecsökkent a gyermeklétszám, egyrészt, mert a szülőkkel külföldön élnek, másrészt, mert a fiatalok inkább külföldön dolgoznak és nem vállalnak gyereket.
Kevés régi ház maradt meg, legrégibb épülete az 1817-ben emelt ortodox temploma, melyet Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szenteltek fel. Épült itt baptista és pünkösdista templom is.
Híres pálinkája mellett jelentősek még ásványvízforrásai is, melyek további befektetéseknek lehetnek az alapjai. Számos kiránduló útvonal indul innen a Gutin hegység keleti részébe, erdeiben sok vad él.
Szaplonca, Vidám temető
Temető, ahová az emberek nevetni járnak
A halál és elmúlás gondolata szomorúsággal és mélabúval tölti el az embert, van azonban Máramarosszigethez közel, a Tisza bal partján egy apró falucska, ahol egészen máshogyan közelítenek a kérdéshez. A helyi vidám temető közel nyolcszáz, jellegzetes szaploncai kékben pompázó fejfája vidám rigmusokkal, a naiv költészet nyelvén búcsúztatja az elhunytat, egyedülálló formáját mutatva a temetkezési kultúrának.
A temető bemutatása
A szaploncai sírkert sajátos arculatának története 1935-ben kezdődött, ekkor kerültek az első fából faragott, olajfestékkel díszített és a népköltészet vicces írásaival ellátott keresztek a hantokra. A tölgyfa keresztekre Stan Ioan Pătraş mester vésővel farag élet- vagy arcképet, majd az ún. élénk szaploncai kékkel festi meg. Sajátos hangulata igazán a helyesírásnak és központozásnak fittyet hányó, nyelvjárással megírt feliratokkal válik teljessé, melyek 5-10 sorban jellemzik az elhunytat, „üzennek a túlvilágról”. Természetesen ezek román nyelven íródtak, bár alaposabb kutakodás után találunk magyar vezetéknevű fejfákat is.
„Itt nyugszom idelenn
Pop Ion Pipis a nevem
Megfizettem mindenért
Ahol a halál elért
Valahol Mires hegyén
Rámjött a vagonkerék.
Játékban elmerültem
Vonat alá kerültem.
Anyám sirat vár haza
Nem múlik a bánata.”
1935-től 1977-ig mintegy 800 ilyen sírjel került a temetőbe, halála után tanítványa, Dumitru Pop-Tincu folytatta a munkát. Az elhunyt mesternek díszhelyet szántak a temetőben, mely az egyedi ötletnek köszönhetően az Unesco védelme alá is bekerült.
Minden fejfa különböző történetet mesél el, a festett képek és a feliratok általában az illető foglalkozását jelenítik meg, de találunk olyanokat is, ahol az elhalálozás körülményeit ecsetelik sokszor meglepően plasztikusan. A temető bal oldalán középtájt például az egyik fejfán lévő rajz szerint a pásztort egy gonosz, bajuszos magyar gyilkolja le éppen. Az újabb rajzok gyakran szörnyű közúti baleseteket idéznek fel.
Az ortodox egyházközség felügyelete alá tartozó sírkertben sajnos a tavalyi évben már eltulajdonított fejfákról is hír érkezett, „mutatva ezzel” az óriási érdeklődést. Sokan nevetgélve járkálnak a versikéket olvasva a hantok között, egészen furcsa, a mexikói haláltánchoz hasonlatos szemléletet és hangulatot kölcsönözve a helynek.
A temetőtől nem messze lévő házban (táblák jelzik az utat), ahol a mester élt és dolgozott, jelenleg tanítványa készíti az évi átlagban tíz festett fejfát. Ha nyitva van, be is lehet az egyik, kiállítóteremnek berendezett szobába kukkantani, ahol még a Ceauşescu házaspár portréját is láthatjuk.
A szinte szabadtéri múzeumnak tekinthető vidám temető látogatók ezreit vonzza a térségbe, nemcsak a sajátos megközelítés miatt kuriózum és érték azonban, hanem a feliratok tanúsága a XX. századi társadalmi struktúra és életszemlélet hű tükre, mely a folkloristák gazdag kutatási területévé vált.
Ha már Szaploncában járunk, érdemes megnézni a Peri ortodox kolostort, nemrég épült templomának 78 méter magas fatornya Európa legmagasabb faépítménye.
Barcánfalvi kolostor
A máramarosi építészeti hagyományok eszenciája
Barcánfalva a Világörökség részét képező régi fatemplomán kívül még egy kihagyhatatlan látnivalót kínál, Máramaros legjelentősebb ortodox vallási központját, a teljesen újjáépített barcánfalvi kolostort, mely egyben a máramarosi faépítészetnek is állít egészen kivételes emléket.
A kolostor története
A településtől pár km-re délkeleti irányban, a főút mellett találjuk az elképesztően hangulatos, hatalmas területen fekvő, makulátlan épületegyüttest, mely egyfajta élő vallási skanzenként tárja elénk a legjellegzetesebb máramarosi faépületeket, építészeti hagyományokat.
A harmonikusan a tájba illeszkedő épületcsoportnál minden a fáról és annak megmunkálásáról szól, a méretek monumentálisak, a látvány lenyűgöző. A kolostor temploma pár évvel ezelőttig Európa legmagasabb tornyával büszkélkedhetett a maga 62 méterével, de a szaploncai új fatemplom még erre is rávert néhány métert.
Az új kolostort az 1990-es évek elején kezdték el építeni, a munkát kizárólag barcánfalvi mesteremberek végezték, őrizve ezzel a régi hagyományokat is. Az épületegyüttes a máramarosi kapuból, a harangtoronyból, a templomból, a nyári szentélyből, a lakóépületből a kápolnával, a mesterek házából, a művészek házából és egy nemrég megnyitott múzeumból áll, amely bemutatja Máramaros történetét és kultúráját.
A főút túloldalán próbára tehetjük bátorságunkat egy igen rozzant állapotban lévő függőhídon, mely az Iza folyó felett ível át.
Lóhavasi vízesés (Cascada Cailor)
Románia egyik legszebb és legnagyobb zuhataga a 90 méter magas Lóhavasi vízesés. A Kárpátok egy csodálatos arca mutatkozik meg itt, ahogy a hatalmas víz a fenyőerdő között zúg alá. Sokan nem csak a tökéletes látvány miatt jönnek ide, hiszen a vidék rengeteg lehetőséget nyújt túrázásra és kirándulásra. A zuhatag másik neve magyarul Lovak vízesése, románul pedig Cascade Cailor néven találjuk meg a térképen.
Legenda
A vízesés kialakulásáról legenda is született, amiről a Lovak vízesése név is eredeztethető. A monda úgy tartja, hogy a környékre betörő ellenség elől a tatárjárás idején elmenekült lovak inkább feláldozták magukat, és leugrottak a szakadékba – mintsem az ellenség markába kerüljenek. Bánatukban a helyiek olyan sokáig siratták állataikat, hogy könnyükből vízesés fakadt, ami mind a mai napig nem apad ki.
Egy másik legenda úgy tartja, hogy egy medve kergette bele a szakadékba a megijedt lovakat, és azért estek le, míg egy harmadik villámlást említ.
A zuhatag a Gonoszkő északi oldalán zuhan alá. Útja során 90 métert tesz meg, szélessége évszakonként változik. Tavasztól nyár elejéig vize bővebb, de az sem ritka hogy télen megfagy. Nyári szezonban a vízesés népszerű úticél, ezért számítsunk kisebb tömegre a zuhatag alján.
A Lóhavasi vízesés több, össszesen három lépcsőben zuhan alá. Egy 20, egy 40, és még egy 40 méteres szakasz alkotja. Miután becsapódik a földbe, a Fantana nevű patakba csatlakozik bele.
KOLTÓ
Bánya- és Kővárvidék gyöngyszeme
Koltó a történelmi Kővár-vidékhez tartozik. A vidék központja a tatárjárás után épült és katonailag megerősített Kővár volt, aminek romjai ma is láthatóak a Lápos folyó éles kanyarulatában.
Koltó legismertebb nevezetessége a XVIII. századi Teleki-kastély, melynek leghíresebb ura gróf Teleki Sándor 48-as ezredes volt.
A kastélyról Jókai Mór így ír: A legelső belépésnél meglepnek a nagybecsű olajfestmények, amikkel a termek falai tetőtől talpig fedve vannak. Bronzino, Saleruo Andrea, Guido Reni, Gerardo de la Nosse, Salvator Rosa, Artemisi, Gentileschi, Giordano Luca (üvegfestő), Pauji, Ribeyras, Solimene, Marko, Velasquez, Murillo, Tiepulo, Delamonica, Pagliano Palini és számtalan más nagy mesterek remekművei, miket Teleki Sándor széles e világon barangoltában hol zsibvásáron potom árért, hol drága pénzen összeszerzett.
A koltói kastély híres volt Teleki Sándor történelmi relikvia-gyűjteményéről, majd az államosítást követően a hagyományokat megőrizni kívánó összetartó közösség eredményes munkájának hála 1960-tól Petőfi-emlékszobának adott otthont.
1990 után magyar állami intézmények és múzeumok támogatásával az emlékhely további két kiállítással bővült (Teleki Sándor emlékszoba és“Jókai Erdélyben”). 2006-ban a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas Klub munkájának köszönhetően megnyílt a magyar nőnevelés úttörőjének emlékszobája is, és az egész emelet kiállítási célokat szolgált.
A kastély parkjában felkereshetik a Petőfi-somfát, valamint az elmúlt két évtizedben felavatott köztéri műalkotásokat: Petőfi-Szendrey páros szobrát (Pogány Gábor Benő alkotása,1998), valamint gr. Teleki Sándor (Dinyés László, 2009), Liszt Ferenc (Dinyés László, 2011) és Bem József tábornok (Deák Árpád, 2014) mellszobrait